Játék
Harta lakói számára a Duna a megélhetést is biztosította. A férfiak többségének ősi foglalkozása a hajóépítés és a vízimolnárság volt. Sokan keresték kenyerüket, az emberáldozatokat is követelő hajóvontatással. Kihasználva a folyó erejét, saját építésű hajóikkal, lóvontatással vállalták kezdetben a környék gabonájának, később a saját feleslegüknek a szállítását.
A falu szomszédságában nagy kanyarral haladó Duna erős sodrása tette alkalmassá ezt a folyószakaszt a hajómalmok üzemeltetésére. Harta térségében általában 4-5 malom őrölte a búzát, a rozsot és a kukoricát.
A Dunához vezető utat is Mühlweg (Milwek)-nek, Malom útnak nevezték el.
A vízre helyezett üzemek ki voltak téve a Duna viharos hullámainak és az időjárás szeszélyeinek. Többször előfordult, hogy egy-egy váratlan vihar - akár emberáldozatot is követelve - elsodorta a malmot. A víz addig vitte magával a hajótestet, míg zátonyra juttatta, vagy darabokra törte, vasrészei és a malomszék az őrlőkövekkel gyakran véglegesen elsüllyedtek.
Télen sem pihenhettek a molnárok, akkor került sor a megrongálódott alkotórészek javítására. A jég rongálása elől a partra kellett vontatni a malmokat. A vízben szánkókat csúsztattak a hajótest alá, azon húzták partra a hatalmas szerkezeteket.
A hajómalmok világa a technikai fejlődéssel tűnt le. A Dunán egyre nagyobb számban közlekedő gőzhajóknak útjukban álltak az ugyancsak mélyvizet használó vízimalmok. A hajózást akadályozó szerkezeteknek el kellett hagyniuk a folyót. Háttérbe szorulásukat gyorsították a szárazföldön megjelenő, nagy teljesítményre képes hengermalmok. A XX. század elején még 5 hajómalom működött a hartai Dunán, a harmincas évek végére felépült Volenik féle hengermalom miatt azonban tevékenységük feleslegessé vált.
«Vissza
Ajánlja a cikket ismerőseinek!
Gratulálunk
Sikeresen megoldottad a memória játékot!
Megadhatod a nevedet és felkerülsz az eredménytáblára.
A te időd: