2016-ban Határtalan Harta – Elhallgatott történetek a málenkij robot árnyékában címmel hirdetettünk gyűjtőpályázatot és decemberben nyitottuk meg a kapcsolódó kiállítást. Aki kedvet érzett, ekkor is bekapcsolódhatott a kiállítás építésének
munkálataiba.
A program megvalósítása azonban eltért a korábbi évtől. A témaválasztást az országos emlékév
ihletésén túl meghatározta annak a Hartáról 1945-ben elhurcolt munkaszolgálatos naplójának felfedezése
a világhálón, mely a helyiek számára egyáltalán nem volt ismert. Míg a nyugatra telepített
hartaiak nyíltan beszéltek megpróbáltatásaikról – a napló szerzője előbb gyerekeinek németre,
majd unokája angolra fordította, és tette közkinccsé azt –, a környékre telepítettekben, a később
évekig még itthon is meghurcoltakban bennragadtak a történetek.
A kiállítás első része a hartai mindennapokba vezette be a látogatót, olyan Hitler-Jugend német általános
iskolások naplóin keresztül, akik anno Hartán fél-fél évet töltöttek. Az idilli falusi élet leírása
mellett leírják a valóság sötét oldalát is, a légiriadókat, a Duna aláaknázását és egyéb eseményeket.
A tematikus év keretében elnyert pályázati forrás lehetővé tette, hogy a kiállítás megvalósításába
egy grafikus csapatot is bevonjunk, akik segítségével a terem közepén felépülhetett egy
„bánya”, mely Knódel János egykori hartai fakereskedő naplóján keresztül idézi fel a „paradicsomban”
– ahogy a hartaiak a Donyec-medence-beli lágereket nevezték – 1945 januárja és 1947 októbere
között töltött napokat. A naplót Knódel János unokája, Gerti Morell tette közzé angolul, aki
örömmel hozzájárult az angol nyelvű napló magyar nyelvű közléséhez. A napló bejegyzései rövidek,
de annál megrázóbbak. Megjeleníti a fogolytáborok embertelen körülményeit, a folyamatos éhezést,
a bányaépítést, az emberi veszteségeket. A kiállítás további, a korabeli Hartát bemutató képi
és írott emlékeket, adatokat, tárgyi emlékeket – például lekent névtáblájú hartai festett bútorokat
és az ún. perselycédulákat – is felvonultatott. Egy falon megjelent több mint 230 ismert név, akiket
civil lakosként hurcoltak el a faluból 1945 telén. Egy sarokban a budapesti Német Gimnázium diákjai
által összegyűjtött hartai riportanyag volt látható.
A pécsi Szociális Háló Egyesülettel együttműködve a kiállítás Légrádiné Eichammer Mária által
gyűjtött visszaemlékezésekkel kiegészülve február végéig volt látogatható, és megszerveztük, hogy minden hartai általános
iskolás tanuló tanóra keretében megismerkedhessen a kiállítás anyagával. Nagy kihívás volt az elsőst
és a nyolcadikos diákot is saját lelkületéhez mérten megismertetni a témával, amit egy időutazással
hidaltunk át, elképzelve, mi lett volna, ha szüleik, testvéreik nélkül maradtak volna abban
az időben. Az már az első alkalommal kiderült, hogy erről nekik is beszélni kell, hiszen őszintén
szakadt fel a kérdés egyikükből: „Miért van a nevem a falon?” Pontos adataink nincsenek, de becsléseink
szerint a 3500 fős településen több mint ezren látták a kiállítást, nem számolva azokat, akik
csak a Dunatáj Közalapítvány facebook profilján követték folyamatos beszámolóinkat.
A kiállításról sajtóhírek is megjelentek:
